Áraink
Kiskereskedelmi tevékenységünk révén már nem kell az árérzékenyebb fogorvosoknak nyugat-európai tulajdonú depóktól rendelniük az összes fogászati terméküket. Megmutatjuk, igenis van már magyar alternatíva önök előtt, hiszen mi ugyanolyan gyorsan, (vagy néha még gyorsabban is, mert a mi raktárbázisunk magyar földön van!) de jobb áron tudjuk kiszolgálni önöket!
Hazai cég is gondolhatja, hogy a fogorvosoknak egyik legfontosabb szempont az ár, hiszen a fogászati felhasználásra megvásárolt anyagaik (szerintünk) 50%-a gyártási szempontból egyszerű, és így minőségi különbség alig mutatkozik a márkák között, ezzel szemben árkülönbség jelentős, ami sokszor indokolatlan. Mi főleg a fogászati anyagok ezen 50%-ának egy részét fogjuk árulni önöknek. Ezek jellemzői, hogy a fogorvosok rövid ideig használják, és nem kerülnek a páciens testébe tartósan, viszont gyakran és sokszor van rájuk szükség. (pl. keverőcsőr, keverőlap, applikátor, depurátorfej, kesztyű, tű, fecskendő, fertőtlenítő kendő, stb. )
„Fair trade” szemlélet
(ez a bekezdés a világkereskedelemről szól, nem kifejezetten a fogászati kereskedelemről!)
A legtöbb régi nyugat-európai és észak-amerikai gyártó (Tisztelet a kivételnek! Akinek nem inge, ne vegye magára!) mindent elkövet, hogy magas árait hihető magyarázatokkal alátámassza. Leggyakrabban a saját minőségét dicséri az egekig, és rémtörténetekkel traktálja a fogorvosokat az olcsóbb konkurenciájáról.
Bármennyire is mást mondanak egyesek, a termelés egyre inkább Ázsiába és Dél-Amerikába tevődik át, és bármit is teszünk ezt a tendenciát mi magyarok nem fogjuk tudni megfordítani még lassítani sem. Az elmúlt 100 évben kialakult termékútvonalak a gyártótól a felhasználóig nagyon megkövültek és erkölcstelenné váltak. Legkevésbé sem szolgálják ebben a láncolatban a két legfontosabb szereplő (gyártó és felhasználó) érdekeit. Létrehoznak valamit 5 forintból és a vevő a végén 10 000 forintot fizet érte, mert közben 50 cégen átment, akik rátették a hasznukat. Ezért mi a fair trade szellemében a lehető legkevesebbre csökkentjük a kereskedelmi láncban részt vevők számát, megpróbáljuk felkutatni a gyártókat (Ázsiában és Dél-Amerikában), nem kérünk tőlük kizárólagos importjogot Magyarországra, de megpróbálunk közvetlenül tőlük vásárolni, így tudunk kedvezőbb árat adni a felhasználóknak (vagyis a fogorvosoknak) azoknál a konkurenseinknél, akik az egyszerűbb módot követve régebb óta ismert nagy gyártók kiskereskedőivé váltak. A termékeink az orvostechnikai besorolás miatt nem lehetnek valódi, 100%-os fair-trade áruk, mivel nem teljesítik azt a feltételt, hogy hátrányos helyzetű kistermelőket támogatunk vásárlásainkkal. A minőség, az európai szabványok és a megkövetelt gyártási eljárások miatt csak nagyobb, profi cégek képesek előállítani az általunk kívánt termékeket, viszont ahonnan rendelünk, az manapság még mindig hátrányos helyzetű térségnek minősül.
(Kérem a kedves fogászati kereskedő kollégákat, hogy ne haragudjanak meg ránk, ha őszintén feltárjuk a szerintünk problémás kereskedelmi rendszerek működését, hanem tegyenek ellene!)
ÁRAKKAL szembeni nézőpontváltás:
Ez nehéz ügy lesz, de felvállaljuk. Mit is jelent? Ha bekerül egy új termék a piacra, és olcsóbb az eddigi hasonló minőségű termékeknél az sok végfelhasználót (itt fogorvost) gondolkodóba ejt. Két fajta megközelítéssel állhatunk hozzá:
1. Első pillanatban sokakban bizalmatlanságot kelt, mert biztosan rosszabb minőségű áruról lehet szó, vagy illegális kereskedelmi tevékenység végkifejlete lehet, esetleg gazdaságilag öngyilkos cégé, aki úgyis a csődbe sodorja magát ezzel.
2. A dolgok mélyére ásó, nem előítéletes, nem lusta, de kíváncsi emberek viszont kisebb utánajárás után (letesztelt termék, világgazdasági állapotfelmérés, stb) rájöhetnek, hogy az eddigi forgalmazók fogorvosi árai lehetnek kissé túlzók. Hogy miért? Néhány egyszerű példa: figyelmetlenségből, nemtörődömségből, lustaságból eredő magas beszerzési ár, nem közvetlen a gyártótól való vásárlás, magas árrés a kapzsi vagy nem költséghatékony működés miatt, stb.. (Nem is kell mondanunk: mi mindig a 2. megközelítést tartottuk helyénvalónak és nem elégedtünk meg a látszattal.)
A világkereskedelem önzőbb résztvevői rá akarják a vevőket szoktatni arra, hogy ami drágább az mindig jobb, tartósabb minőségű is, és ami olcsóbb, az mindig silányabb, pedig ez nagyon sokszor nincs így!
Diszkont?
Mi nem ál diszkont vagyunk, amely 1-2 olcsó termék beharangozásával próbálja a piaci árakat kevésbé ismerő fogorvosokat a megrendelőik közé terelni. Mi nem írunk olyan szlogeneket amelyek nem fedik teljesen a valóságot, mint például, hogy az árunk verhetetlen (szerencsére már az említett cég eltűntette a szóróanyagáról ezt a jelmondatát, talán a mi hatásunkra is?
). De ha minket választanak vásárlásaikkal, az biztos, hogy önmagukkal és fogorvos társaikkal is jót tesznek, mert azok a konkurenseink, akik csupán az áraikkal manipulálják önöket, a forgalomcsökkenés miatt kénytelenek lesznek valódi árcsökkentésbe kezdeni.
Engem zavar a fogorvosokról kialakult sablonos torz kép itthon és a nagyvilágban (sokszor vagy szadista vagy tökkelütött formában jelenik meg a médiában) és mindig megpróbálok ellene tenni, ahol lehet. Lehet, hogy találkoznak majd hihetetlenül alacsony árakkal is, ezt tudják be a fogorvosi gondolkodásomnak.
Az "álom" fogorvos
Tapasztalatom szerint az a fogorvos, aki szereti és elvárja, hogy a vele kapcsolatban levő szolgáltatók, az ő kívánságait lessék, a lehető legrövidebb időn belül (általában azonnal, mivel úgy érzi, ő a legfontosabb mindenki számára a világon) végrehajtsák, az cserébe gálánsan fizet, nem firtatja az árakat és szó nélkül mélyen a zsebébe nyúl.
Ezzel akkor semmi baj sincs, ha az ilyen fogorvos az összes többi körülötte dolgozót is jól megfizeti. Ám, ha orvosunk csak pl. kereskedővel ilyen gáláns és a beosztottait, főleg asszisztensnőit megalázó körülmények között dolgoztatja, akkor már nem is tűnik mindenki számára olyan álom fogorvosnak ez a személy. Sajnos a fogorvosok (szerintünk) többsége ezt nem teheti meg, – mármint hogy árakkal nem törödve vásárol - mert nem olyan könnyedén dől hozzá a pénz, mint azt sokan körülötte gondolják.
Mi azoknak a fogorvosoknak kínálunk alternatívát, akik a jobb ár érdekében le tudnak mondani a kereskedők rendszeres személyes (sokszor hivatlan) látogatásáról, akik hajlandóak megismerni a saját anyagfelhasználási szokásaikat és így nem kerülnek állandóan sürgető termékszükséglet áldatlan állapotába, akik odafigyelnek környezetükre is (nem nézik le a dentál kereskedőt csak mert nincs dr. a neve előtt!) és tudnak faxon, e-mailen vagy webáruházon keresztül megrendelést leadni.
Szabad verseny vagy fogorvosi kiszolgáltatottság
Nem preferáljuk azokat a gyártókat, akik a fogorvosokat függővé teszik agyafúrtan szerkesztett termékeikkel ( pl. csak drága gyári alkatrésszel megoldható szerviz) Megpróbáljuk kerülni azokat a kereskedőket is, akik azért szereznek kizárólagos importjogot a gyártótól, hogy ilyen úton tegyék kiszolgáltatottá a tőlük vásárló fogorvost.( Akinek nem inge ne vegye magára!) A magyarországi 27%-os áfa és a „gyenge” forint nem mindig indokolja, miért nálunk a legmagasabb ezen termékek ára egész Európában! Nem forgalmazzuk azon gyártók termékeit sem, akik egy hosszú keresekedelmi láncolatba kényszerítik a kiskereskedőt és a szabadversenyt a fogorvosi árakban erővel korlátozzák.
Mi megpróbálunk mind a magyarországi, mind a nyugat-európai árak alá menni, hogy legalább ezeknél a termékeknél szűnjön meg az az igazságtalan állapot, hogy a magyar fogorvos szolgáltatásai során drágább anyagból kevesebb bevételt szerez, mint külföldi társai. Több fogorvos kollegámtól és laikus vállalkozó ismerősömtől hallom, hogy több esetben a magyarországi magas árak miatt külföldi cégektől vásárolnak. Mi megpróbáljuk elérni majd ezeket a fogorvosokat és árainkkal visszahódítani őket. (Ne ránk haragudjanak a kedves kereskedő kollégák, mert mi kimondjuk az igazságot, hanem tegyenek ellene, ahol tudnak!)
Mégis kinek az érdeke fontosabb?
Mikor egy okos ember, vagy emberek egy csoportja kitalál, feltalál, felfedez valamit (nem vitatom a tehetségüket, szorgalmukat, stb.), természetesen szeretnék ezt jó áron eladni a piacnak. Titkolják a részleteket, levédik a szabadalmi hivatalokban, de meddig? Meddig tart az egyén vagy kis csoport érdeke, és hol kezdődik a nagy közösség érdeke? Az újonnan feltalált, hasznos eszközök magas áruk miatt kevés emberhez jutnak el, extrém esetben egy új gyógyszer kifejlesztőinek az önzése (miatti magas ár) más szegényebb társadalmakban élők esélyeit csökkentik a gyógyulásra. Még ma is sok fogorvos kénytelen megvenni drágán pofonegyszerű termékeket a feltalálók profitéhsége miatt. Én nem 1-5 éves időintervallumot sokallok a fejlesztőktől, hanem a 10-15 éve folyamatosan egyes országokban szabadalmi oltalom alatt álló termékek megléte esetén kérdem: mikor lesz végre közkincs? És meddig szedhet sápot valaki egy jó ötlet miatt? Kell-e az örököseit támogatnunk a termék megvásárlásakor vagy megelégednek a 20-30 év alatt összeszedett "jogdíjjal"?
Sikeresség mérése a kereskedelemben
Tapasztalataim szerint a sikeresség legfontosabb mércéje a kereskedelemben (ill. gazdaságban) a nyereség és a forgalom mértéke. Minden gazdasági cég arra törekszik, hogy a legtöbb profitot termelje egységnyi idő alatt. A kereskedő érdeke megtalálni azt a maximális árat, ami ezt a maximális nyereség termelékenységet biztosítja. Ám a vásárló (pl. fogorvos) érdeke pont ellentétes egy adott felhasználási értékű árut a legolcsóbb vételi áron beszerezni.
Lehetne új, erkölcsösebb mércéje is a gazdasági társaságok működésének, amelyek megelőznék a pénzalapú értékelést (igaz, ezeket nehezebb objektíven vizsgálni), pl.:
- Hogyan, milyen úton érték el a cégek a mostani eredményeiket: monopólium segítségével, kartell tevékenységekkel, környezetkárosítással, hazugságok, megtévesztések árán, politikai befolyással, korrupcióval,
-
Mennyire elégedettek, képzettek az adott cégben dolgozó alkalmazottak,
-
Mennyire elégedettek az ügyfeleik,
-
Mennyit szán a cég támogatásokra,
-
Mennyi kárt okoz a cég a környezetünknek (pl. ha távolról szállíttatja ide azt az árut, ami helyben is hozzáférhető, lásd: tűk, fecskendők, törlőkendők, keverőlapok, stb.),
-
Mennyi új, hasznos ötletet hoznak bele a rendszerbe, ahol dolgoznak (pl. fogászati kereskedelem)
-
Mennyire valósítják meg ügyfeleik ( cég számára plusz bevételt nem teremtő) hasznos javaslatait.
-
Milyen az aránya a hazugságnak és őszinteségnek a cég kommunikációjában: pl. a mi vezető fogorvosunk a mi általunk forgalmazott termékeket napi rendszerességel használja, és nem csak azt állítja, mint fogászati kereskedelmi vezető, hogy vásárolna magától "ha fogorvos lenne"! (Nekünk nem ígéret kell, hanem bizonyíték! Mint azt egy régi reklámszöveg is mondja.)
Mi szeretnénk a fentebb említett témákban is jó eredményeket elérni.
Költséghatékony fogorvos
A költséghatékony fogorvos azért, hogy a számára rendelkezésre álló javakat legjobb hatásfokkal felhasználja:
-
Tisztában van a fogászati kereskedők nagyrészének áraival,
-
Az összes vállalkozásában felmerülő költséget nyomon követi és ha a neki nyújtott szolgáltatások ára változik, nem lusta szolgáltatót változtatni.
-
Ismeri saját anyagfelhasználási szokásait, és észszerű raktározással 6-12 hétig bármikor kibírja újabb anyagbeszerzés nélkül,
-
DE a szakma szabályait „ócsítás” miatt sem lépi át (pl. nem mossa el az egyszerhasználatos kesztyűt, poharat, stb.)
-
Folyamatosan képzi magát fogorvosi szakmai területen, fogászati anyagtan terén, pénzügyi vonalon, stb.,
-
Tisztában van a körülötte dolgozó szakemberek fontossági sorrendjével: (Szerintem)
1. Fogászati szakasszisztense, dentálhigiénikusa, egyéb beosztottai pl. fogorvos asszisztensek
2. Szervizese
3. Fogtechnikusa
4. (és csak 4. !) Dentálkereskedője, anyagbeszerzője
5. egyéb szakemberek
-
Bátran kipróbál új termékeket, hogy ezzel is bővíthesse szolgáltatásait, és esetleg hatékonyabbá tegye vállalkozását. (De előtte átgondolja alaposan, hogy mennyi előnyt hordoz az új dolog praxisának és nem nyakra-főre vásárol, aztán használatlanul áll a sarokban a gépe.)
-
Megszerzett anyagainak, gépeinek paramétereit ismeri, jól használja és megfelelően ápolja, hiszen tudja, hogy így tudja a legtöbbet a legkevesebb pénzből kihozni belőlük.
-
Gondot fordít a humán-erőforrásainak motiválására, segítésére, képzésére
-
Tisztában van azzal a ténnyel is, hogy hosszú távon mindig az elégedett, megbecsült és jó képességű munkatárs a legolcsóbb. Ha ebből a 3 ismérvből egy nem teljesül, akkor tesz ellene. (Nem szólítja munkatársait droidnak, és nem nézi le őket. Sajnos már erre is volt példa kis hazánkban. )
/Aki tud még újabb jellemzőket, bátran írja meg nekünk: info@keverocsor.hu /